Jó néha a sötétben a Holdat figyelni,
közben a régmúlt emlékek terheit cipelni,
Jó néha sírni, vagy csak úgy felkacagni,
ezután csendesen a múltat visszarakni,
hogy mások meg ne tudják soha,
mi az, ami szép volt, s mi volt mindig mostoha.
közben a régmúlt emlékek terheit cipelni,
Jó néha sírni, vagy csak úgy felkacagni,
ezután csendesen a múltat visszarakni,
hogy mások meg ne tudják soha,
mi az, ami szép volt, s mi volt mindig mostoha.
Páll Alexandra: Ábránd /részlet/