Be jó az éjben bátoran menni,
Be jó az éjben egyedül lenni,
Bús tavaszi éjjel
S borúsan járni, szerte-széjjel.
Ha a hold szunnyad, szellő se rebben,
Virágok nyílnak elfeledetten,
Tüzes, tüskék rózsák,
Ölelik a föld takaróját
Elhaló hárfák, titkos zenéje,
( Ez éj a lelkem, örökös éje)
Hűs tavaszi éjjel,
Sirat valakit, bús szeszéllyel.
Messze vidéken-ismerős tájon,
Éjjel bolyongok.-Senki se szánjon!
Hisz, ez az én kertem,
S bűnhődnöm kell, mert nagyot mertem.
Belépni mertem, szétnézni benne:
Kóborgó vágyam, ha nyugtot lelne!
Szelíd, csöndes éjjel,
S bolyongok benne, szerte-széjjel...